Az elmúlt hetekben még csak ízelítőt kaptunk a hűvösebb időből, de én már fejben a mínuszoknál, zúzmaránál tartok, na és persze már most azon aggódom, hogy fogunk így bárhova elindulni két gyerekkel. Na nem azért, mert megijedünk egy kis hidegtől, hanem azért mert ilyenkor az előkészületek és az effektív elkészülés nagyjából annyi időt vesz igénybe, amennyit kint, a szabadban sétálva vagy épp a játszótéren töltünk (ha nem többet...).

Szóval azt hiszem, nem vagyok egyedül, és a gyermekekkel rendelkezők pontosan tudják, hogy miről beszélek, de azok kedvéért, akiknek még kicsi a babájuk, vegyük át, hogy mi vár rájuk a jövőben.

1. Elhatározod, hogy a gyerkőc délutáni alvása után tiszteleteket teszitek a játszótéren. Mondjuk 4 órakor. Most 3 óra van. OK, elvileg kivitelezhető az ügy. Mikor felébred, közlöd vele a tervet, amit kitörő lelkesedéssel fogad.

2. Rendben, akkor kezdjünk öltözködni - javaslod. Jó-jó, de még sürgős elintéznivalója van utódodnak, sorba kell állítania a plüssállatokat, az autókat, na még muszáj egyet legózni, de ne feledkezzünk meg a rajzolásról és jó lenne, ha még egy kis tánc is beleférne.

3. Mindeközben te különböző módszerekkel próbálod rávenni a csemetét, hogy az előbb még borzasztóan vonzó játszóterezés ne kerüljön a feledés teljes homályába, ő pedig biztosít róla, hogy mindjárt elkészül, nagyon szeretne is menni, lelkesedése töretlen, csak "még elintézem a dolgomat, jóóóó?"

4. Miközben már lassan 45 perc telt el, annyival jutottatok előrébb, hogy egy nadrágot rá tudtál adni, mert kint mégiscsak hűvösebb van, így most már egy vastag nadrágban rohangál a lakásban, amitől persze hamarosan kimelegszik, és kezdhetjük elölről az egész öltözködési macerát.

5. Ne feledkezzünk meg persze a kisebbik gyerekről sem, aki csodálkozva nézi az egész műsort, nem értve, hogy mi történik, mire ez a nagy felhajtás. Még jó, hogy ő még csak limitált mozgáskultúrával rendelkezik, így vele egyszerűbb a dolog.

6. Miközben kergeted a lakásban a nagyobbikat, bevetve az utolsó fogócskázós cselt, ami most épp működik, már te magad is nagyjából egy szál pólóban vagy, mert addigra úgy leizzadtál, hogy nagyjából nem viselsz el magadon semmit. A sminket, hajat felejtsük is el....

7. Na eltelt nagyjából egy óra, most tartasz ott, hogy meguntad, feladtad és elkezded mondani, hogy jó, akkor hagyjuk az egészet, maradunk itthon. Erre persze érdekes módon gyermeked kezes bárány lesz, kedvesen odajön, kérdezgeti, hogy mi a baj, készségesen felveszi a pulóverét, már a cipőbe is beledugta a lábát, és valahogy a kabátot is rácibáltad.

8. OK, akkor gyorsan öltöztessük a kicsit, amíg kitart a lendület, valahogy talán el tudunk még ma indulni talán, mielőtt besötétedik. Miközben adnád rá a kabátod, persze, hogy bukik egyet, teljes ruhacsere. ÉLJEN!

9. Átöltöztetted a kicsit, a nagy közben kimelegedve hisztizik, "Semmi baj" mantrázod magadnak, és megpróbálsz azon elgondolkodni, hogy ezt az egészet miért is találtad ki.

10. Halleluja, mindenki felöltözve, startra készen áll, a táskádban is ott van a túlélőfelszerelés, szóval, akkor indulhatunk. Rápillantasz az órára. Tulajdonképpen még nincs 5 óra, van addig még néhány perc.

Alig várom, hogy beköszöntsön az igazi tél, még két réteg ruhával megspékelve. Ja és azt, hogy elteljen 1 év, és két Michelin babát kergetve induljunk el bárhova.